INTERJÚ HORVÁTH ZOLTÁN LMP-S KÉPVISELŐVEL
Horváth Zoltán a Lehet Más a Politika színeiben nyert mandátumot a 2010-es októberi helyhatósági választáson. Mint mondja: változott az elmúlt három esztendőben, jobban átlátja a helyi politikai viszonyokat, megedződött, erősebb lett. Elképzelhetetlennek tartja az együttműködést a Fidesszel, tavasztól pedig intenzív párbeszédet kezdeményez pártjával a helyi civil szervezetekkel, valamint a kis- és középvállalkozások képviselőivel…
– Az elmúlt bő egy esztendőben nem éppen vonzó hírek jelentek meg pártjáról: folyamatos nézeteltérések után többen kiváltak az LMP-ből. Miként élték meg Vasban a pártszakadást?
– Valóban eseménydús év van mögöttünk, ám azt gondolom, hogy már múlt időben beszélhetünk a történésekről. Tavaly januárban lemondáshullámmal kezdődött a história, Schiffer András ekkor lépett egy sorral hátrébb, nem vállalta a frakcióvezetőséget. Már akkortól kezdve lehetett sejteni, hogy nincs minden rendben, stratégia viták voltak a pártvezetésben. Aztán novemberben úgy tűnt, rendeződött a helyzet, de a nézetkülönbségek olyan nagyok voltak, hogy már nem lehetett tovább együttműködni. Néhányan távoztak az LMP-ből, új pártot alapítottak, nekik sok szerencsét kívánunk. Vas megyében páran az új alakulathoz csatlakoztak, ám Szombathelyen nem lépett ki senki az LMP-ből, egységesek maradtunk. Mindazonáltal valóban, az elmúlt évek hírei nem feltétlenül tettek jót nekünk, hiszen a belső feszültségekről szóltak, és nem olyan fontos dolgokról, minthogy miként szeretnénk felpörgetni a helyi gazdaságot, milyen konkrét válaszokat tudunk adni az emberek kérdéseire.
– A szakadáshoz – leegyszerűsítve a történéseket – az vezetett, hogy voltak, akik együtt kívántak működni a többi ellenzéki tömörüléssel, míg a maradók a függetlenséget hangsúlyozták. Ön szerint sikerülhet az életben maradás önállóan?
– Mindenképpen. Meggyőződésem, hogy van egy olyan széles szavazóbázis ma Magyarországon, amely elégedetlen az elmúlt három, nyolc, sőt, húsz év politikai teljesítményével. Szerintem sokan gondolják úgy, hogy elég a nagy pártok oligarcha-rendszeréből, a saját gazdasági hatalmuk kiépítéséből. A „nagyok” már nem foglalkoznak az emberekkel, a problémáikkal, mi viszont pont ezt tesszük. Megkérdezzük és meghallgatjuk az emberek gondjait, majd ezek ismeretében állunk elő a programunkkal. Teljesen biztos vagyok abban, hogy bejutunk a parlamentbe, a kérdés inkább az, hogy mennyire tudjuk majd megvalósítani elképzeléseinket.
– Céljaik elérésének érdekében adott esetben koalícióra lépnének a Fidesszel?
– Semmiképpen sem, hiszen a jelenlegi kurzus leváltása a célunk, de mindezt úgy szeretnénk elérni, hogy nem szövetkezünk az elmúlt években magukat lejárató politikusokkal. Nagy feladat, kétségtelen, de hiszünk benne.
– Mint ahogy nagy feladatnak tűnik a helyi gazdaság felpörgetése is. Erre mi az LMP-receptje?
– A jelenlegi városvezetés komoly energiákat fordít a nagyválalatokkal folytatott együttműködésre. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen fontos a párbeszéd ezekkel az úgynevezett nagyfoglalkoztató cégekkel. Ugyanakkor azzal tisztában kell lenni, hogy helyben a kis-és középvállalkozások legalább annyi embernek adnak munkát, mint a multik. Velük mégsem foglalkoznak annyit a politikusok, mint amennyit kellene, rájuk sajnos egyre kevesebb figyelem fordul. Nem várjuk meg azt, hogy hatalomra kerüljünk, az idén tavasszal megkezdjük velük a párbeszédet, mert meggyőződésünk, hogy ők lehetnek a motorjai a helyi gazdaság megindulásának. Már most felvettük a kapcsolatot a helyi civil szervezetekkel, lakásszövetségekkel, szakszervezeti képviselőkkel. Mondanom sem kell, örömmel vették az érdeklődést, ugyanis Magyarországon nem igazán kopogtat a politika a civil szervezetek ajtaján, kivéve, ha szüksége van rájuk… A következő hónapokban összegezzük a problémákat, és ezekre konkrét, valós válaszokat fogalmazunk meg programunkban. Így készül az LMP a választásokra.
– Szombathelyen „egyszemélyesnek” tűnik a pártja. Tényleg, hányan alkotják helyben az LMP-t?
– Annak ellenére, hogy az elmúlt évben nem feltétlenül pozitív hírek jelentek meg a pártról, örömmel könyveltük el, hogy megdupláztuk tagságunkat, jelenleg több mint harmincan alkotjuk a helyi LMP-t. Az, hogy jómagam vagyok a párt helyi központi arca, nyilvánvalóan abból adódik, hogy egyedüliként képviselem a pártot a közgyűlésben. Persze, rajtam kívül dolgoznak párttársaim bizottságokban, felügyelőbizottságokban. Igyekszem aktív lenni, hetente akár többször is fogadóórát tartok. Vannak olyan körzetek, ahol gyakrabban jelenek meg, mint az adott körzet képviselője…
– Említette a közgyűlést. Meglepte, hogy ennyire puskaporos olykor a hangulat?
– Összességében igen. Azt gondolom, hogy a helyi közgyűlés döntő többségét technikai napirendi pontok adják, itt az összes képviselő együtt tud szavazni. Persze vannak érzékenyebb kérdések, ekkor vannak durvább viták, ekkor hatványozottabban kijön a két nagy párt szembenállása. Eleinte igyekeztem arra energiát áldozni, hogy a konszolidáltabb legyen a közgyűlés hangulata, de beláttam, hogy ez szélmalomharc, beláttam azt is, hogy ezzel nem kell nekem foglalkoznom. Igyekszem módosító indítványokkal előállni, ám ezeket szinte kivétel nélkül indoklás nélkül lesöpri a többség.
– A kudarcok hatására mennyire változott meg? „Megizmosodott”?
– Biztosan sokat változtam, hiszen három évvel idősebb is lettem, és a korral változik az ember. Ami biztos: jobban átlátom a helyi politikai viszonyokat, a döntési mechanizmust, és igen, erősebb lettem, megedződtem. Tapasztalatot gyűjtöttünk, így felkészültebbek lettünk a városvezetésre.
– Városvezetésre?
– No jó, a városvezetésben való részvételre…
KI
Savaria Fórum, 2013. február 23.
