- Három LMP-s politikus utazott nemrégiben Hejőszalontára, ahol a Jobbik tartott erődemonstrációt a helyi romák ellen. Mi volt a céljuk?
- Úgy véljük, világossá kell tenni, hogy miközben súlyos közbiztonsági problémák, nagyon komoly szociális feszültségek vannak a legszegényebb régiókban, ezeket nem szabad felhasználni etnikai uszításra, és nem szabad eltűrni, hogy különböző szabadcsapatok próbáljanak igazságot tenni. Ilyen helyzetben minden humánus embernek ki kell állnia azok mellett, akik fenyegetve érzik magukat.
- De Gyöngyöspatán korábban is volt erődemonstráció…
- Így van. Még egyszer hangsúlyoznám: LMP soha nem vonta kétségbe, hogy jó néhány Heves megyei és borsodi faluban nagyon komoly közbiztonsági problémák vannak. De nem engedhető meg, hogy pusztán a származásuk alapján olyan embereket is bűnösnek bélyegezzünk, akik törvénytisztelő magyar állampolgárok.
Mi azt akarjuk elérni, hogy elsősorban a szegénység kérdésével, a nyomor felszámolásával foglalkozzon a politikai elit. Ráadásul a törvényszegők ellen a rendőrség joga és főként kötelessége fellépni, és a rendet biztosítani.
FOTO: NYUAGT.HU
- De Gyöngyöspatán a rendőrök állítólag nem léptek közbe az erődemonstráció alatt…
- Ezt tapasztalták a mi képviselőink is, és eléggé megkésett a miniszterelnök úr közbelépése. Van olyan tapasztalatunk is, hogy ahol működik körzeti megbízott, ott nem alakul ki veszélyes közbiztonsági helyzet.
- Három politikus jelenléte nem sokat nyomhat a latban…
- Ők tájékozódni mentek és kinyilvánították szolidaritásukat azokkal a cigány honfitársainkkal, akik fenyegetve érzik magukat az uszító jellegű erődemonstráció miatt. Elmondták az állásfoglalásunkat, hogy senki ne kérdőjelezze meg az állam erőszak-monopóliumát, és az állam tegye a dolgát. Azt is be akarjuk mutatni, hogy a rendészeti eszközökön túl is létezik megoldás a szegénység ellen, és a roma, nem-roma szembenállás békés megoldására.
Ezek a feszültségek is rámutatnak, hogy olyan adó- és foglalkoztatáspolitikára lenne szükség, amely a helyi kis- és középvállalkozások fejlesztésével, szövetségek bátorításával és elsősorban a képzetlen, tartósan munkanélküli emberek munkába állításával próbálja felszámolni az iszonyatos társadalmi szakadékokat.
Az a véleményünk, hogy a rendészeti fellépés a végső eszköz, de ha szükség van rá, akkor a rendőrségnek tennie kell a dolgát. Ez nyilvánvalóan tűzoltás, de el kell oltani a tüzet, hogy ne boruljon lángba minden. Azonban egy percig ne higgyük azt, hogy önmagában rendészeti lépésekkel meg lehet oldani a szegénységből fakadó, szociális problémákat.
- Más téma. Van olyan vélemény, hogy ma alkotmányozási puccs zajlik Magyarországon. Az LMP egyetért ezzel?
- Én kivárnám április 18-át, de ha az lesz az eredmény, hogy ezt esélymegvonó, szegényellenes társadalompolitikát, a Fidesz vudu-gazdaságpolitikáját, amelynek a tengelyében az egykulcsos adórendszer áll, csak kétharmados többséggel lehet lecserélni a következő években, akkor bátran állíthatjuk, hogy ez egy alkotmányos puccs. Hiszen az emberek demokratikus választási szabadságát veszi el.
Egy parlamenti választás, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem arról szól, hogy milyen színű a kormány, vagy, hogy ki a miniszterelnök. Szerintem ezek másodrangú kérdések. Az igazi választás abban áll, hogy jó esetben különböző, a jó életről szóló alternatívák közül válogathatunk. Ha a magyar emberek úgy gondolják, hogy ez a vudu-gazdaságpolitika nem szolgálja az ország javát, akkor nem lesz lehetőség ennek a leváltására.
Az alkotmányos puccs kifejezés annyiban helyes, hogy egy alkotmányos demokráciában négyévente a gazdaságpolitikai irányváltásra nem a kormánynak, hanem az embereknek van lehetőségük. Kétharmados többséget olyan törvényekhez szoktak rendelni, amelyekben konszenzus van, tehát feltételezzük, hogy ciklusokon keresztül egyetértés övezi a parlamentáris intézményekre, az alapvető jogokra vonatkozó jogszabályokat.
Az adórendszer, nyugdíjrendszer sehol a világon nem ilyen, az emberek azt igénylik, hogy időről időre felülvizsgálhassák a kormány gazdaságpolitikáját, társadalompolitikáját. A Fidesz alkotmánytervezete az ilyen felülvizsgálati lehetőségek, a választási szabadság ellen intéz merényletet.
- Kétszer is vudu-gazdaságpolitikát említett. Mit jelent ez?
- Ennek kettős, és összefüggő jelentése van. A 80-as években Ronald Reagan neokonzervatív, neoliberális gazdaságpolitikáját illették ezzel a jelzővel. Történeti érdekesség, hogy ezt először éppen a későbbi republikánus alelnök, Georges Bush fogalmazta meg elsőként, még 1979-ben. Azért nevezték vudu-gazdaságpolitikának, mert azt feltételezte, hogy ha csökkenti az adókat, és az igazán gazdagoknál, a nagytőkénél hagy jövedelmet, akkor az majd leszivárog, megteremti a jólétet és felpörgeti a gazdaság motorját.
Orbán Viktor, vélhetően szocializációjából fakadóan, most tulajdonképpen a 80-as évek angolszász gazdaságpolitikáját akarja érvényesíteni Magyarországon, némileg vegyítve a bethleni konszolidációval. Nekünk egyébként a reagani, thatcheri gazdaságpolitika is ízlésünk ellen való, nem úgy, mint Orbán Viktornak, Kóka Jánosnak vagy Bokros Lajosnak. Az orbáni gazdaságpolitika ezeknek a gazdaságpolitikáknak az egyenes ági leszármazottja.
A nagy különbség az, hogy Amerikában és Angliában volt erős középosztály, és erős hazai tőkésosztály, amely alkalmas volt ennek a politikának a végigvitelére. Ez a politika viszont Magyarországon kudarcra van ítélve.
Másrészt az embernek van olyan érzése, hogy nincsen végiggondolt koncepció, Matolcsy György a varázsló, és az ő ráolvasásával működik a kormányzati gazdaságpolitika, ami egészen baljóslatú körülmény.
- Úgy látják, hogy ezt a gazdaságpolitikát akarja az alkotmányban bebetonozni a Fidesz?
- Így van. Azzal, hogy kétharmados többséghez kötik az adórendszerre, családtámogatásra, nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályokat. Ez a politika egyszer már rátette a kezét törvényesen szerzett jövedelmekre, és egy rendkívül igazságtalan jövedelem-átcsoportosítást hajt végre. Itt nem pusztán arról van szó, hogy a 200 ezer forint alatt keresők zsebében kevesebb marad, de kevesebb pénz marad állami fejlesztési programokra is.
Nem erről volt szó! Matolcsy György a választási kampányban, sőt, még a kormányalakítás után is, a fejlesztő állam koncepciójával házalt. Az adócsökkentési politika viszont ahhoz vezet, hogy az állami fejlesztésekhez nem lesz elég pénz. Sem a belvízi védekezésre, sem épület felújítási programokra.
- De Orbán Viktor, és jobb keze, Matolcsy György abban bízik…
- Csak már üszkösödik az a jobb kéz.
- Szóval abban bíznak, hogy felpörög a nemzetközi és a magyar gazdaság, és az ebből eredő növekvő állami bevételek megoldják a problémákat. Addig meg a magánnyugdíj-pénztári vagyon fedezi a hiányt.
- Alapvető civilizációs normákat hágnak át a magánnyugdíj-pénztárak elleni einstanddal. De túl ezen, abszolút felelőtlen és feltételezéseken alapuló gazdaságpolitikáról beszélünk. Ráadásul semmi jel nem mutat arra, így munkahelyteremtés lesz. A jelek éppen fordítottak, tehát azzal, hogy az állam kezében nincsenek szabad források, nincs pénz munkahelyteremtésre. Jórészt egyébként a Matolcsy-féle gazdaságpolitika miatt,
A mi Zöld fordulat programunk ökológiai adóreformmal számol, átszervezéssel és nem a bevételek csökkentésével. Így lenne pénz új munkahelyekre, állami fejlesztésekre, felújításokra. Például belvízi védekezésre, épület felújításokra, az ártéri tájgazdálkodás támogatására, a megújuló energiaforrások jobb kiaknázására. Most radikálisan csökkenek ezek a szabad források.
A közszférából, alsó hangon, már folyamatban van egy 5-10 százalékos leépítés, és egyelőre az egymillió új munkahely ígéretéhez képest januártól százezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Itt előbb lesz egymillió új munkanélküli, mint egymillió új munkahely. A múlt héten a parlamentben a miniszterelnök azt mondta nekem, hogy mi összekeverjük az adópolitikát a szociálpolitikával, ami azért is rendkívül álságos, mert a gyermekek után járó adókedvezmény, és ennek a kőbevésése önmagában is szociálpolitika.
Kérdés, ugye, hogy mit értünk szociálpolitika alatt, De egy biztos, hogy miközben meghirdetik a harcot az államadósság ellen, aközben meglehetős csőlátással szemlélik, hogyan keletkezik az adósság. Mert nem kalkulálnak azzal, hogy a magánnyugdíj-pénztári jövedelmek kényszerű felélése a következő generációkkal szemben halmoz fel adósságot.
- Csak átmeneti megoldás…
- Pontosan. Nem látjuk azt, hogy két-három év múlva, amikor elfogynak a magánnyugdíj-pénztári bevételek, amikor a válságadókat csökkenteni, vagy éppen kivezetni kell, akkor mi fog történni. Reális eshetősége van, hogy a jövő év elején az adójóváírást el fogják törölni, mert valahonnan a bevételeket biztosítani kell, ami újabb családok számára jár majd katasztrofális következményekkel.
- Nemrégen történt, hogy a KSH olyan adatokat adott ki, miszerint két hónap alatt 40 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, a munkanélküliségi ráta pedig elérte a 11,4 százalékot. Délután aztán visszavonták azzal, hogy rossz modell alapján számoltak, azt ígérték, két nap múlva közreadják a jó adatokat. Nem tették meg. Kozmetikázásról lehetett szó?
- Szeretném hinni azt, ami a hivatalos közleményben volt, és hogy nincsen kozmetikázás. A januári KSH adatok egyébként önmagukban eléggé beszédesek voltak.
- Az LMP már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy nem vesz részt az alkotmányozási folyamatban…
- Már hónapokkal ezelőtt bejelentettük.
- A sajtó azt írta, hogy lagymatag és monoton, kényszerűen időkitöltő vita zajlik a parlamentben. Hogy nem az érdemi dolgokról tárgyalnak.
- A vita színvonalát nem szeretném minősíteni, mindenesetre az meglehetősen mulatságos, hogy miközben a Fidesz és a saját sajtója azzal üt minket, hogy nem járunk be a munkahelyünkre, eközben több LMP-frakciónyi kormánypárti képviselő hiányzik. Semmi meglepő nincs a vita intenzitását illetően egy olyan párt esetében, ahol a belső demokrácia minimumai is hiányoznak.
Egyébként nem is az a legnagyobb problémája a magyar demokráciának, hogy a Fidesz kétharmadot szerzett, mert miért ne. Benne volt a pakliban, főleg ilyen nyolc év után. Egyébként szemben a miniszterelnök nagyzolásával, ez nem példátlan többség. Franciaországban a baloldal pontosan ekkora többséget szerzett 81-ben, 93-ban a francia jobboldalnak 80 százalékos többsége volt, de ettől még nem kiáltották ki a hatodik köztársaságot.
Egyetlen egy különbség van. Hogy mind a francia bal- és jobb oldalon belül léteztek véleménycsoportok, volt belső demokrácia, demokratikus verseny. Nem a kétharmados többség az igazi veszély, hanem az, hogy egy olyan pártnak van kétharmada, amely maga is ennyire centralizált. Ahol minden párt- és közjogi tisztségre egyetlen személy tehet javaslatot. Ez az igazi veszély.
- Az LMP azért próbálkozott azzal, hogy részt vegyen az alkotmányozásban, jelen pillanatban is van olyan ígéretük, ha teljesítik a feltételeiket, visszamennek. Milyen feltételeket határoztak meg?
- Egyrészt az az álláspontunk, hogy öt hét alatt egyszerűen nevetséges alkotmányozni. Sokkal mulandóbb jogi szabályozások készülnek el hosszabb idő alatt, ennek a nagy sietségnek és kapkodásnak nem csak a társadalmi részvétel látja kárát, hanem a jogszabály minősége is. A magyar jogrendszerre, jogbiztonságra nézve katasztrofális következménye lesz, ha az alkotmány nem jól szerkesztett, nem áttekinthető, nem szabatos. Ha nyelvtani hibákkal van tele, és egyszerűen nem eléggé végiggondolt a szabályozás.
Mi azt látjuk, hogy a hiányzik a morális legitimáció. Jobb helyeken egy alkotmány morális legitimációját úgy állítják elő, hogy hosszas viták folynak a parlamenten kívül is. Hiszen így jön létre egy olyan sűrűségű társadalmi egyetértés, ami évtizedek múltán is időtállóvá teszi az alaptörvényt. Amikor már nem is azok a pártok és politikusok ülnek a parlamentben, akik alkotmányoztak.
- A Fidesz azt mondja, megkérdezték az embereket…
- A Fidesz hazudik. A legnagyobb hazugság az, amit a miniszterelnök úr nekem válaszolt a múltkor, hogy a választási kampányban másról sem beszéltek, mint az alkotmányozásról. Az meg a cinizmus netovábbja, amikor arra hivatkoznak, hogy a derék szocialista pártvezérek mivel riogatták az embereket.
Azt gondolom, hogy azok szavazott a szocialistákra, aki a választási kampányban Lendvai Ildikóra hallgattak. Akik a Fideszre szavaztak, azok nem Lendvai Ildikóra hallgattak, hanem Orbán Viktorra. Orbán Viktor viszont a második fordulót követő napon is csak annyit engedett magának, hogy lehet, hogy a ciklus vége felé lesz egy új alkotmány. Hallgattak arról, hogy alkotmányozni akarnak, és ami ennél sokkal lényegesebb, hallgattak a közjogi terveikről. Ugyanúgy becsapták a választókat, ahogyan Gyurcsány Ferenc 2006-ban.
- Hasonlítanak egymásra?
- Gyurcsány és Orbán között nem minőségi, hanem mennyiségi különbség van. 2006-ban Gyurcsány a sima többség megszerzéséért hazudott gazdaságpolitikai terveiről, Orbán pedig 2010-ben nem csak a gazdaságpolitikai, hanem az alkotmányozási terveiről is hazudott a kétharmados többség megszerzése érdekében. Lássunk tisztán, nyilván, ha a Fidesz bevallja, hogy alkotmányozni akar, akkor is utcahosszal megnyeri a választást. De nem biztos, hogy kétharmaddal. Öt mandátummal van meg a kétharmad, elképzelhető, hogy 100-200 ezer ember, meggondolta volna magát. Ezt nem akarta Orbán Viktor kockára tenni.
- Lehetne még pótolni ezt a hiányt?
- A morális legitimáció hiányát azzal lehetne pótolni, ha az embereket újra helyzetbe hoznánk. Túl azon, hogy nem öt hét alatt alkotmányozunk. Vagy egy korrekt kampányfeltételekkel megtartott népszavazást tartunk az alkotmányról, vagy az alkotmány életbelépést elhalasztjuk 2014-re, hogy az akkor megalakuló parlament kétharmados többsége döntsön róla. Mert akkor már tudnánk, hogy milyen alkotmánytervei vannak a Fidesznek.
Szerintünk egyébként sincsenek meg a demokratikus alkotmányozás feltételei akkor, amikor közben magát az alkotmányosságot számolják fel. Akkor lehet demokratikusan alkotmányozni, ha az alkotmányozó többségen belül egyetértés van abban, hogy az alkotmány minden esetben a többségi uralom korlátja, a többségi zsarnokság gátja lesz. A Fideszben éppen ennek az ellenkezőjéről van egyetértés, magyarul, az erő azért van, hogy éljünk vele, ahogyan Orbán Viktor egyszer régen fogalmazott.
Úgy gondolják, hogy ők bárkivel, bármikor bármit megtehetnek. Bármilyen jogot elvonhatnak az emberektől, bármilyen bírói ítéletről véleményt mondhatnak, bármilyen alkotmánybírósági döntést felülírhatnak. Itt nincs meg a demokratikus alkotmányozás egyik alapfeltétele.
- Konkrét javaslatok?
- Számunkra az lenne a garancia, ha helyreállítanák az alkotmánybíróság jogköreit. És tanulva a tavaly őszi példából, a jövőben az alkotmánybíróság hatásköréhez, és az embereknek ahhoz a jogához, hogy az alkotmánybírósághoz fordulhassanak, csak négyötöddel lehessen hozzányúlni. Azt is javasoljuk, hogy a legfelsőbb bíróság elnökének a megválasztásához is négyötöd kelljen, hiszen alapvető érdek, hogy a legfelsőbb bíróság távol maradjon a politikától.
- Borítékolhatjuk, hogy a Fidesz nem teljesíti ezeket a feltételeket.
- Nyilvánvaló, érdemben nem is reagáltak erre.
- Az LMP többször kinyilvánította, hogy a bázisdemokrácia alapján áll. Nem lassítja ez a párt döntéshozatalát?
- Nézze, október 26-án, amikor Lázár János bejelentette az alkotmánybíróság jogköreinek megkurtítását, ez a bázisdemokratikus párt másfél óra alatt meghozta történetének egyik legfontosabb döntését, hogy kivonul az alkotmányozásból. Így döntött a párt frakciója és a párt választmánya is, és az országos politikai tanácsunkat is tájékoztattuk. Másfél óra alatt. A másik két ellenzéki pártnak ennél jóval hosszabb időre volt szüksége, pedig azok centralizáltabb pártok.
- Az LMP azért nagyon egyedül van a parlamentben. Ellenzéke a kétharmados többségnek, és sem az MSZP-vel, sem a Jobbikkal nem szövetséges.
- Ebben a parlamentben mindenki nagyon egyedül van. Most egy olyan országgyűlés van, ahol négy, egymástól teljesen független világot elképzelő párt foglal helyet. Nincsenek természetes szövetségesek. Ez eddig nem így volt. Az első ciklusokban volt két-három blokk, azt követően két tömb volt végig. Most nincs ez így.
Nem tudom, a KDNP-t mennyire tekinthetjük pártnak, de a négy parlamenti párt, a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és az LMP egymástól független frakciók. Nem csak mi vagyunk egyedül, a többiek is egyedül vannak.
- De ez korlátozza a politikai lehetőségeket, nem?
- Nem hiszem. Most 68 százalékos többség kormányoz és alkotmányoz, és a három ellenzéki pártnak együttvéve van 32 százaléka, miközben nem tudunk együttműködni az ellenzéki oldalon sem. Ha egy ellenzéki párt lenne, annak sem lenne több lehetősége.
- Még a médiatörvény vitájakor készült egy fénykép, amelyen Schiffer András éppen hozzászól, mellette két kormánypárti politikus összefont karral, mosolyogva, szinte fenyegetően nézi. Ilyen a hangulat az országgyűlésben?
- Az egyik Pálffy István volt, a másik L. Simon László, a kulturális bizottság elnöke. Én azért kicsit sajnáltam őket, mert ők azért ezt nem érdemelték meg, nem is azért voltak ott. Éppen ellenkezőleg, próbáltak legalább tárgyalni az ellenzékkel. De ha a személyektől elvonatkoztatunk, akkor maga a jelenet visszaadja a Fidesz viszonyát az ellenzékhez és a parlamentarizmushoz.
- Az LMP-ről köznyelven forog, hogy elsősorban fővárosi és értelmiségi párt. Hogyan állnak vidéken?
- Úgy, ahogyan egy új, forráshiányos párt állhat. Ez nem LMP probléma, annak idején, amikor a MIÉP elindult, ők is elsősorban a fővárosban és agglomerációban kezdtek. Persze, a párhuzam csak erre vonatkozik, a MIÉP nagyon távol állt tőlünk ideológiailag. Másrészt ahhoz, hogy egy párt valamennyi megyét behálózza, szükség van olyan erőforrásra, amellyel mi jelenleg nem rendelkezünk.
Tehát ez egy objektív helyzet, ettől függetlenül én büszke vagyok, hogy miközben nem volt sikertörténet számunkra az önkormányzati választás, két megyében, a kisvárosokban és a településeken javítottunk a tavaszi eredményeinkhez képest. Ami azt jelenti, hogy nő a támogatottságunk az egyetemi városokon kívül is. Az országot járva is azt tapasztalom, hogy olyan városokban kezd a párt meggyökerezni, ahol nagyon nem voltunk jelen a tavalyi országgyűlési választások kampányában.
- Úgy tűnik egyébként, hogy az LMP most azokon a területeken erősödik, ahol valamikor az SZDSZ volt erős. Lehetséges, hogy akik kiábrándultak a liberális SZDSZ-ből, azok most az LMP felé közelítenek?
- Ez azért csalóka. Akik 1994-ben csalódtak az SZDSZ-ben, mert lepaktált a posztkommunistákkal, azok a Fideszhez mentek. Persze, el tudom képzelni, hogy vannak köztük, akiknek a jelenlegi Fidesz mélységesen tekintélyelvű hatalom-felfogása nem szimpatikus, és közeledhetnek akár az LMP felé is.
De pontosan Szombathelyen volt érdekes a dolog. Az önkormányzati választásokon már tudtunk képviselőt küldeni a szombathelyi közgyűlésbe, de a parlamenti választásokon, finoman szólva, nem fényeskedtünk. Konkrétan nem tudtuk összegyűjteni a kopogtatócédulákat. Egy olyan városban, amely az SZDSZ fellegvára volt még nem is olyan régen.
Viszont Celldömölkön húztuk be a sárvári körzetet, és értünk el viszonylag jó eredményt. Amely város sokkal inkább az MSZP-s kötődéséről volt híres. Vitatom továbbá azt az állítást, hogy az SZDSZ-re 1990-ben és 94-ben olyanok szavaztak, akik a liberalizmusra tettek, akkor még nagyon definiálatlan volt minden párt. Szó sem volt sem liberalizmusról, sem konzervativizmusról, és jó néhány ember 2002-ben és 2006-ban is csak jobb híján szavazott az SZDSZ-re. És nem a liberalizmusra.
Szerintem egyébként is, ezeknek az eszméknek az ideje lejárt. Speciel ebben egyetértek Orbán Viktorral, a 21. században nem lehet 19. századi elbeszélésekre politikákat gyártani, a liberális, konzervatív, szocialista ideológiáknak lejárt az idejük.
Más világ van, más politikai programok, más elbeszélések kellenek, mi egy ökopolitikai, globalizációellenes alternatívát kínálunk, és igen, bízunk abban, hogy azok, akik 98-ban a polgári Magyarország víziójára voksoltak, de akiknek alapvetően az esélyteremtő társadalompolitika szimpatikus, fontos a demokratikus viszonyok védelme, akiknek fontos, hogy az állam elsősorban a hazai kis- és középvállalkozásokat fejlessze, azok találhatnak politikai otthont az LMP-nél.
